FICTION
– ALAPTÖRTÉNET
A terveim alapján a következő öt-hat leckében
ezzel a témával foglalkozunk, hogy mindent be tudjak mutatni, ami ebbe a kalapba
tartozik. Lelkierőt mindenkinek! ;)
Ismételten kezdjük a legelején, így lesz
a leglogikusabb.
A fiction írásának alapkövetelményeit
fogom számba venni, amely majdnem teljesen megegyezik a regényírás szabályaival
(a különbség csak a fejezetek, és a cselekmény felosztásában térhet el egy
kicsit).
Hogy miért is a fiction-t választottam
a regény helyett? A fic szerintem sokoldalúbb, többféle megjelenési formája
lehet – és aki tud egy igazán jól felépített fiction-t írni, annak a regény is
megy. =)
Mi az a fiction? (Nem angolosoknak: kiejtése ’fiksön’)
Két fajtája lehet:
· fiction (továbbiakban fic)
· fanfiction (továbbiakban ff)
A különbség köztük egy egyszerű tényen alapszik:
van-e benne bármilyen vonatkoztatás egy már létező híres dolog iránt, avagy nincs.
Ha van, akkor a történet fanfiction, ugyanis az adott könyv, film, előadó, akármi
megjelenik a műben, mint a rajongás tárgya. Lehetséges, hogy gúnyolódásból írunk
ilyen történetet, ezt nevezhetnénk akár antifanfiction-nek is, bár ilyen
megnevezéssel még nem találkoztam. =) De azért lehetne… =D
Azonban, ha a történetben minden saját,
akkor a ’fan’ szócskát egyszerűen lehagyjuk az elejéről. De ezekben a történetekben
tényleg mindennek sajátnak kell lennie: szereplőknek, helyszíneknek, cselekménynek,
stb. Természetesen nem azt mondom, hogy ha két történet is Budapesten játszódik,
akkor azok már koppintják egymást. De a kisebb egységek, mint például a lakás, munkahely,
iskola, satöbbi ne legyen mindenhol ugyanaz.
Milyen egy jó fic?
Ha nagyon hasonlítani akarjuk valamihez,
akkor egy jó fic olyan, mint egy regény. Lényegében ugyanaz is, csak ezzel a fajta
írással az interneten szoktunk találkozni. Míg a regénynek fejezetei vannak, addig
a fic-nek részei, „epizódjai” (mondjuk előfordul, hogy – szerintem helytelenül –
fejezetnek hívják őket, de erre egyébként nincs szabály), melyek legfőképpen a sűrűbb
frissítési lehetőség érdekében jóval rövidebbek egy regény fejezeténél.
Na, ilyen egy jó fic.
Milyen a rossz fic?
Olyan, amibe sűrűbben botlunk, mint jóba:
igénytelen, hemzsegnek benne a különbféle hibák, túl szlenges és kezdetleges. Lényegében
azok a hibák találhatóak meg benne, amelyek az első két lecke anyagát
képezték, és sok egyéb hiba is megtalálható a későbbi anyagokból is – ezért van
az, hogy csak most kezdünk komolyabb dolgokat írni. ;) A legtöbb új író viszont
nem ír tökéletesen, ezért ezeket sem kell lenézni. Mindenkinek el kell kezdeni valahol,
azonban tanácsos minél több hibát elkerülni – amelyre megoldásként szolgálhat,
ha a negatív példákat felsorakoztató rossz ficek helyett igényes, profi
írásokat, mondjuk regényeket (és itt nem a ponyvákra célzok, hanem inkább
modern kori klasszikusokra – például Harry Potter, csak hogy egyet mondjak) is
olvasunk. A Twilight-saga stílusából inkább ne próbáljunk meg ellesni semmit – csak egy tipp.
A személyiségi jog sértése:
Elsőként kell leszegeznem, hogy ha regény
kiadatásra hajtunk, kerüljük a rajongói vonalat. Csakis akkor írhatunk bele egy
a valóságban is élő embert, ha ő a beleegyezését adta – egyébként tilos, mert
ha valami rossz, vagy rossznak minősülő dolog történik a regényben, amihez
ennek az igazi embernek is köze van, akkor az az ő becsületét, vagyis a
személyiségi jogait sérti. Ez a jog egyértelműen kimondja, hogy a másik ember
becsületében kárt tenni minden Földön élő embernek tilos.
Magyarán:
Ha írunk egy regényt, ahol a gyerekkori
szerelmünk az egyik főszereplő, de az az illető nem adta beleegyezését abba,
hogy te őt beleírd, akkor nyugodtan bíróság elé vihet.
Éppen emiatt névváltoztatásra van
szükség. Ha valamilyen módon változtatsz az illető nevén (mondjuk a
vezetéknevén), akkor már kikerülöd ezt a törvényt. Figyeljünk erre oda =)
Na, ha ezen túl vagyunk, akkor vessük
bele magunkat a kellemesebb témákba:
Különleges fic-típusok:
Van néhány
érdekes megoldás, amelyjel jól meg lehet fűszerezni a fiction jellegét, ezekből
szeretnék két példát hozni Nektek:
• Songfic
Ez vajon mi lehet?
Nagyon érdekes és izgalmas módja a
fiction-írásnak. A történet ötletének az alapja egy zene (akármilyen:
komolyzene, rock, rap, akár dubstep is, ha Neked éppen az ad ihletet), amelynek
a stílusa, szövege, vagy mindkettő fontos részét képezi a sztorinak.
· Ilyenkor
nagyon fontos, hogy ha feltesszük valahová ezt a történetet, akkor meg kell
adni hozzá a zenét is – lehetőleg előadóval, címmel, és egy linkkel mondjuk
youtube-ról, ahol meg is tudják hallgatni.
· Ha idegen nyelvű a dal, célszerű
lefordítani, vagy olyan videót, oldalt keresni, ahol az olvasóid el tudják
olvasni a magyar szövegét is, és tudják értelmezni.
· Előfordulhat, hogy a dal szövege
szerves részét képezi a történetnek – vagyis bizonyos részei idézetként
megjelennek a cselekményben, mint egy kiegészítő extra esztétikai adalék.
Ilyenkor elhagyhatatlan a szöveg pontos, és főként szép lefordítása, itt már
nem elég egy körülbelüli kép a dalszövegről. Irodalminak kell lennie, hogy ne
rontsa a – feltételezhetően – szépen megírt többi szöveg összhangját. (És igen,
a stílusra nagyon kell figyelni, mert ez egy nagyon összetett műfaj, kétféle
művészeti ágat kever, éppen ezért kiemelkedő figyelmet igényel.)
Példa:
Megintcsak saját példával élek, mert
itt mindent, amit az előbb leírtam láthattok, megvizsgálhattok, értelmezhettek.
Elég csak végiggörgetni rajta, itt-ott beleolvashatni, szerintem annyi is elég. =)
Mesii & Via: Téboly [link]
Fontos:
· Ezt nem biztos, hogy a kiadók preferálják, mivel ez a műfaj szerzői
jogi kérdéseket feszeget, ráadásul egy nyomtatott irományhoz nem olyan könnyű
hozzákapcsolni a zenét. Ezért ha ilyen ambícióink vannak, akkor azt lehetőleg
csak netre írjuk. Ha mégis egy dal adna ötletet egy jó regényhez, amiről úgy
gondoljuk, hogy kiadható lenne, akkor viszont kerüljük el a songfic elemeket,
kivétel, ha keveset idézünk, és ha minden egyes felhasználáskor megjelöljük az
idézett szöveg forrását.
• Novellafüzér
A koncepciója valahol a novella és a
fiction között van.
Mi is a lényege?
Nagyon egyszerű, de többféle
megjelenési formája lehet, én kétfelé bontottam:
· Az egyik, amikor hasonló sémára épülő,
hasonló stílusú novellákat írunk. Ilyenkor a novellák főbb jellemzőiben van a
kapocs, és könnyen lehet, hogy másban már semmi közük egymáshoz.
· A másik, amikor a cselekmények is
itt-ott összekapcsolódnak, de nem annyira, hogy kerek történetet alkossanak,
mint egy fiction esetében. Másfajta kapcsolat lehet még, ha a szereplők nem
csak az egyik történetben bukkannak fel, hanem mondjuk kettőben-háromban, de
lehet az egésznek egy főszereplője, aki egymástól független – rövid –
„kalandokat” él át, és ezek kerülnek leírásra.
Fontos:
· A novellafüzérnek adjunk egy átfogó
címet, ami valamilyen módon jellemzi a stílusát, a szereplőket, vagy akármit,
ami nagy szerepet kap a novellákban. Lehetőség szerint ne valami sablon nevet
válasszunk.
· Nincs meghatározva, hogy milyen hosszú
lehet egy ilyen alkotás, de próbáljuk meg nem túlbonyolítani. Mivel a
történetek alapjában véve különállóak, ezért ezt a jellemvonást többnyire meg
kell tartani, hogy értelmezhető legyen az alkotás. Ha mégis próbálnánk elkallódni,
és feleslegesen bonyolítani a szálakat, akkor gondoljunk erre: „Az egyszerűség
gyönyörködtet.” ;)
Ha már így végeztem a kis kerülőutam
boncolgatásával, és remélhetőleg eldöntöttétek, hogy mit szeretnétek írni,
akkor mindezek után mi is jöhetne, mint az a kérdés, hogy: Hogyan kezdjük el?
Első lépésként legyen egy ötletünk. Valamelyik régebbi
leckében említettem, hogy ez miért is fontos: ne az olvasó találja ki, mit írj!
Az olvasó találja meg a műved, és írd meg úgy, hogy utána is szeresse! A könyv
sem akkor és úgy kezd el íródni, ahogy azt az olvasó/vásárló kívánja, azt már
készen kell a kezébe adni.
Mit kell ehhez tenni?
Hiperegyszerű: gondolkodni. Lehet, hogy
egyszer csak derült égből villámcsapás beugrik egy ötlet, de az is lehet, hogy például
a graffitisekről szeretnénk írni, vagy van egy jó kis címötletünk, amivel szeretnénk
történetet nyitni, „csak” a történet hiányzik. Ilyen esetben leülünk, és még többet
gondolkodunk az alaptörténeten.
Mit kell először eldönteni?
Azt, hogy milyen stílusban szeretnénk megírni
az eseményeket: vidám, szomorú, kegyetlen, stb., vagy egyéb árnyalataik, esetleg
az egyikből átvált a másikba. Ha ez megvan, akkor azt is el kell döntenünk, hogy
milyen irányban haladjon a történet: szegény utcagyerekek, akik szabadidejükben
firkálgatnak, majd felemelkednek, és jó életük lesz, vagy jó életű
gyerekek elzüllése a téma. Közel sem mindegy, mivel változik az alaphangulat, emiatt
alapvető információ, hogy milyen irányban haladunk.
Második lépésben pihen egy picit a sztori. Ez alatt az
idő alatt eldöntjük, hogy tényleg jó ötlet-e arról írni, amit kiválasztottunk, vagy
inkább hagyjuk a fenébe, mert nem illik hozzánk / nem tudnánk jól megírni / már
nem tetszik annyira a dolog / stb. Ilyenkor találjunk ki pár olyan mozzanatot, amitől
körvonalazódik a történetünk. Ha szerintünk eleget pihent (vagyis már szinte
kívánkozik az után, hogy végre elkezdjük), akkor nekiláthatunk az egy fokkal nehezebb
munkába.
A harmadik
lépés nem más, mint a tervezgetés. Kitaláljuk hány szereplőnk lesz, hogy
fogják hívni őket, milyen személyiségűek lesznek, hol fognak zajlani az események.
Ide tartozik a történet három legfőbb alappillérének a felállítása is: hogyan kezdjük,
folytatjuk és fejezzük be. Vagyis meghatározzuk, miből fog állni a bevezetésünk,
a tárgyalásunk és a befejezésünk.
Ami előfordulhat: fogalmunk sincs mi lesz
a vége. Megesik az ilyen, de akkor közben nagyon oda kell figyelnünk, hogy idejében
kitaláljuk a megfelelő befejezésmódot, ami két dologtól függhet: akarjuk folytatni,
avagy sem. Ha igen, akkor ne öljük meg a főszereplőt, kivéve, ha nem akartok rám
hasonlítani és elmebeteg folytatást kitalálni… xD (Mentségemre legyen, hogy az egy
szándékos mozzanat volt.) Ha viszont nincs tervben a folytatás eshetősége, akkor
meg is halhat a főszereplő. Persze egyáltalán nem kötelező.
Negyedik lépésként megformáljuk a főszereplő jellemét.
Ez a legfontosabb, hogy ő egy egész ember legyen, ne csak valami jellemtelen kis
semmi alak, aki el sem tudja dönteni, mit akar, vagy hogy egyáltalán milyen ember.
Ugyanez vonatkozik a főbb mellékszereplőkre is, bár az ő jellemformálásuk nem olyan
nagy mértékben szükséges, mint a főszereplőnél, de közel sem elhanyagolható. Át kell esni rajta,
ha jót akarunk kihozni a történetből.
Bónusz: ha a főszereplőnk, vagy valamely
mellékszereplőnk különleges lény, akkor ne felejtsük el behatárolni a képességeit.
(Mellékesen erről is volt már szó.)
Példa:
Ha az a lény nagyot tud ugrani, akkor ne
legyen egyszer öt méter, máskor meg harminc méter a maximum, amit ugrani tud. Hülye
példa, tudom, de a lényeg benne van.
Az ötödik
lépésben meghatározzuk a helyszíneket, a cselekmény fő szálát és azt,
hogy pontosan hogyan akarjuk elkezdeni írni az egészet. Akarunk-e bevezetőt, és
ha igen, akkor milyet? Egyszerű bemutatkozás (ami szerintem nem a legelőnyösebb,
mivel egy jó történetben úgyis kiderülnek dolgok a történet folyamán, még akkor
is, ha erre semmilyen leírás nincs – egy jó jellem bámulatosan árulkodó tud lenni),
vagy leírást, elmélkedést, jellemrajzot, esetleg egy frappáns kis prológust, amelyben
lehet egy előre vetített kép a történet bármely részéről (tanácsos izgalmasnak lennie),
vagy egy kisebb figyelemfelkeltő előzetes / összefoglaló a sztoriról.
Természetesen a prológus nem kötelező
eleme a történeteknek.
Végül elérkeztünk a hatodik lépéshez, amikor végre megnyitjuk a Word-öt
és pötyögni kezdünk. Amire ügyelnünk kell az az, hogy a megfogalmazás érthető legyen,
ne ugrándozzunk, és ne használjunk olyanokat, hogy „Tudjátok, pont olyan helyre
gondolok, mint ahol ez meg az volt a tévében!”. Na, ne… van ujjunk és agyunk,
aminek segítségével be tudunk mutatni egy helyszínt. Ezen felül van fantáziánk:
találjunk ki valami újat.
A szereplők jellemét végig tartsuk, mert
nem közöl az íróról semmi jót, ha az egyik szereplő hol ilyen, hol olyan.
Példa:
Ha van egy szerény szereplőnk, akkor ő maradjon
szerény. Egy kivétel lehet: ha az a célunk, hogy ezt a szerény szereplőt a végére
fel akarjuk bátorítani. Ilyenkor viszont kell pár előzetes mozzanat, amitől megjön
az önbizalma. Az, hogy egyik nap szerény, a másikon meg majd’ kicsattan az egoizmustól
nem megoldás.
És még valami: A sorrendet nem kell betartani,
természetesen össze lehet cserélgetni a kisebb pontokat, abból még nem lesz tragédia,
de az első és a hatodik pont ugyanaz. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése