VERSEK
Teljesen más műfaj, mint egy fiction, vagy
egy regény. Jómagam nem vagyok egy nagy költő, és egyik versemre sem mondanám azt,
hogy a kedvencem. Mindegyikben van hiba, és ezen a téren még nekem is sokat kell
tanulnom, de azért megpróbálom elmondani róluk azokat az alapvető dolgokat, amikre
tanácsos odafigyelni.
Kezdjük is a legelején:
Nem minden tyúk, ami tojás. Vagyis nem… Nem
minden arany, ami fénylik! Lényegtelen, ha belegondolsz az előző is értelmes. ;)
Mit akarok ezzel mondani?
Nem minden vers, ami költemény. Költemény
ugyanis minden, amit rímekbe szednek, de ettől még nem feltétlenül vers. A költemény
fogalmába tartozik az elbeszélő költemény (Pl.: Toldi), és mégsem vers.
„A költői művek vagy költői szövegek általános
elnevezése a költemény, a rövidebb költői művek megkülönböztető neve a vers. Formája
szerint valamennyi költői művet verses vagy versben írt alkotásnak nevezik, szemben
a prózai vagy prózában írt művekkel.” (wikipedia)
Kezdjük! Haladjunk a könnyűtől a nehézig:
Cím:
Ahogy minden mást is, címet is sokféleképpen
adhatunk. (EZ UGYANÍGY IGAZ A REGÉNYEKRE/FICEKRE)
• Tartalom alapján
· Előre kitaláljuk, miről fog szólni a versünk,
és ahhoz keresünk ideális címet.
· Készen van a vers, szól is valamiről, de
cím még nincs. Olvasd át párszor, és adj neki egy olyan címet, ami felöleli a mondanivalót.
· Nem kell az egész műről címet alkotnod,
ha úgy nem tetszik. Válassz ki egy (vagy néhány kapcsolódó) versszakot, ami a leghangsúlyosabb,
és farigcsálj abból egy nevet.
• Részletre összpontosítva
· Van egy jó címed, már csak a vers hiányzik.
Ez elég melós így, és sok mindenre kell figyelned. Mindig törekedj arra, hogy a
mondanivalónak legyen valami köze vagy a címhez, vagy az előtte lévő versszakokhoz,
különben értelmét veszti az egész.
· Válassz ki egy szót, szófordulatot, kifejezést,
amiről elnevezed. Vagy összpontosíts a kiválasztott részre, és kisebb átalakítással
csinálj abból címet.
· Ritmusosan ismétlődő sor / rím alapján,
amely időről-időre feltűnik a versben.
· A cím és a vers valamely sora keretet alkothat.
Lehet, hogy a kiemelt sor egyáltalán nem lenne hangsúlyos, de ha keretbe tesszük
a címmel, akkor máris rá irányul a figyelem.
Példa:
• Nyilvánvaló vagy rejtélyes
· Adj olyan címet, amely már első ránézésre
elárulja a témát.
Példa:
Egy liliom élete – Tényleg egy liliom életéről szól: kibújik
a földből, megnő, ékesíti a kertet, aztán elhervad.
· Ezt a címet azonban máshogy is lehet értelmezni.
Mi van akkor, ha a liliom egy szerelmet jelent? Találkoznak, egymásba szeretnek,
együtt vannak egy ideig, aztán szakítanak. A történet ugyanaz, csak nem mindegy,
hogyan használjuk ki a szavak jelentésének felhasználásában rejlő lehetőségeket.
· Vonj párhuzamot a téma és a kiválasztott
részlet, vagy az egész mű tartalma között, és annak alapján dönts a címről. Ami
ilyenkor fontos, hogy a címet valahogyan magyarázd a versben, egyébként rontja a
minőséget – ez érvényes az előző pontra is.
Rímek:
Szeretném kétfelé kapni ezt a csoportot:
· Hagyományos vers
· Szabad vers
Mi a különbség?
Míg a hagyományosban vannak rímek, addig a
szabad versben egy szál se (legalábbis általában). Mindkettőnek vannak előnyei és
hátrányai:
• Hagyományos:
Pro:
· Az a vers, amiben jól csengő rímek vannak,
nagyon dallamos lehet.
· Ha könnyed hangvételű a vers, hatásosabb
az elsütött „poén”.
Kontra:
· Sajnos probléma lehet a szótagszámokkal.
• Szabad:
Pro:
· Itt nincs baj a rímekkel, ugyanis olyan
sort írsz az előző után, amilyet akarsz, mert ugye jobbára rímtelen.
· Néha a szótagok számát is figyelmen kívül
hagyják, és így még könnyebb megírni.
Kontra
· Szerintem semmi extra nincs abban,
ha csak úgy vannak egymás alatt a sorok. Én személy szerint nem tartom őket olyan
értékes versnek, legyen bármilyen szép.
Döntsük el, hozzánk melyik áll közelebb, és
próbáljunk a tökéletes rímekre törekedni! Sokkal jobb egy rím, ha nem csak az utolsó,
hanem az utolsó két, vagy még annál is több magánhangzó egyezik, hasonlít. Még jobb,
ha az utolsó szavak ugyanannyi szótagból állnak.
Szótagszám:
Kényes ez a téma, ugyanis elég nehezen betartható
ez a rész. Próbáld ki:
· Kezdj el írni egy versszakot!
· Ha megvan az első rím, számold meg a magánhangzókat!
· Tegyük fel, hogy mindkettőben tíz szótag
van.
· Ezek után törekedjünk arra, hogy megtartsuk
ezt a tíz szótagot!
Viszont nem történik tragédia, ha valahol
tizenegy lesz. Néha amúgy is előfordul, hogy hiába van mindenhol tíz szótag, az
egyik rövidebbnek tűnik a másiknál. Ha a dallamosság a lényeg számodra, akkor hagyd
úgy.
Biztosan találkoztatok már azzal a jelenséggel,
amikor a „Nagyok” leharapják a szavak végét, vagy hasonló. Nagy valószínűséggel
ez az oka, bár eddig nem figyeltem meg annyira. =P
Érdekesség: Amióta szigorúan betartom a szótagszámokat
(nálam a tizenkettes a megszokott) azóta sokkal jobb, költőibb, változatosabb verseket
írok. Mivel ha valahol nem stimmelnek a szótagok, valamit ki kell cserélni. Lehet,
hogy tovább tart – habár nekem nem szokott –, de ha közben a szavakon rágódva fejlesztjük
a szókincsünk, az csak jó lehet, nemde?
Versszakok:
Van pár íratlan szabály – amiket mindjárt
leírok ;) –, melyek fontosak:
· Legyenek egységesen hosszúak a versszakok!
Vagyis ne legyen az egyik három, a másik meg öt soros.
· Ne szóljon minden versszak másról! Ha eszedbe
jut egy jó rím, írd le valahová, de ne zsúfolj egybe minden rímet, ami kapásból
eszedbe jut, mert nagyon kicsi az esélye annak, hogy értelme is lesz, mire a végére
érsz.
· Hiába szól ugyanarról az egész vers, ne
csinálj olyat, hogy, a negyedikben meg megint kitalálsz valami újabbat. Inkább legyen
rövid az a vers, mint hosszú és olyan túlcicomázott, mint egy felékszerezett papagáj.
· Leírom még egyszer: legyen valamilyen (nyilvánvaló,
vagy elvont) párhuzam a cím és a vers között.
· Alkalmazd a következőket:
Költői praktikák:
Magyarán költői eszközök. Ide tartozik minden
kis csínja-bínja a költészetnek a legmélyebb bugyrokig.
„A költemények fő jellemzői a képiség, a hasonlatok,
metaforák és számos más költői eszköz használata; (részben ezzel összefüggésben)
a megfontolt szóválasztás; a zenei ritmushoz közel álló lüktetés, mely vagy a hangsúlyok
bizonyos mintázatba rendezésével (hangsúlyos verselés), vagy a hosszú és rövid szótagok
váltakoztatásával (időmértékes verselés) áll elő (utóbbira csak azon nyelvek alkalmasak,
melyekben vannak hosszú magánhangzók, mint például a görög és a magyar – más nyelvekben
a hangsúlyos verseléssel imitálják); illetve a rím. Általános nézet, hogy a költészetben
kiemelkedő szerepük van a (beszélt vagy írott) szöveg formai tulajdonságainak. A
beszéden alapulnak a szöveg metrikai viszonyai; a vers nyomtatott formában való
megjelenése pedig nemcsak a vizualitás területén játszhat szerepet, de az értelmezést
is befolyásolhatja.
Egy nyelv jellegzetességei befolyásolják, hogy a
költők milyen formai megoldásokat részesítenek előnyben. Az irodalmi hagyomány és
a művészeti korstílus többé-kevésbé szintén hatással van egy-egy alkotó munkájára."
(wikipedia)
Fajtái:
Megszemélyesítés, túlzás, alliteráció, fokozás,
allegória, szinesztézia, szimbólum, szinekdoché, metonímia, stb… [forrás]
Strófák:
Ez is egy olyan dolog, amivel gyakran találkozhatsz
a régi vagy a jelenlegi irodalmi szöveggyűjteményed lapjain. A régen élt, s ma már
híres költőknél nagy divat volt strófába kényszeríteni a sorokat. Eleinte ezek még
egyszerűek voltak, aztán kezdtek egyre bonyolultabbá válni, és itt hadd ne kelljen
ujjal mutogatnom a nagyon szép, ámbár nagyon körülményesen alkalmazható Balassi
strófára és társaira. Aki képes hibátlanul strófákban és rímekben egyszerre írni,
az előtt azt hiszem illik megemelni a parókám.
Mivel könyvet lehetne írni arról, hogy milyen
strófák vannak, ezért csak egyet tudok mondani: ha valakit érdekelnek ezek a dolgok,
forduljon Wikihez.
Műnemek:
„Lírai költészet
A lírai költemény tartalmi jellemzői közül leginkább
a nagyfokú szubjektivitást, énközpontúságot hangsúlyozzák, illetve azt, hogy a költői
szöveg általában nem narratív jellegű, azaz nem történetet mond el.
Epikus költészet
Az úgynevezett elbeszélő költemények formailag verses
alkotások, amelyek narratív szerkezetük miatt az epika műnemébe tartoznak.
Drámai költészet
A verses formában írt drámák és a drámai költemények
olyan irodalmi alkotások, amelyekre a drámai műnem tulajdonságai jellemzők.” (wikipedia)
Egyéb:
Az előbb találtam egy érdekességet. Aki komolyabbra
akarja fordítani a viszonyát a költészettel, akkor az szerezze be Fónagy Iván
professzor: A költői nyelvről című könyvét. Információim nincsenek vele kapcsolatban,
de ha már így ajánlották a neten, gondoltam nem okozok vele senkinek kárt, ha „reklámozom”
egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése