ÉRVELÉS,
VITA, ÉS ESSZÉ
Ígérem, ez az lecke közel
sem lesz olyan hosszú, mint az előző és most nem foglak titeket agyament példákkal
traktálni! Na, akkor lássuk mi vár ránk!
Lehet, hogy butaságnak
találjátok, de a nyelvtankönyvünk első témái ezek. Érettségire kellenek, és úgy
döntöttem, hogy pár bekezdésben a magam módján összefoglalom azt a három-négy oldalt,
amit a könyvünk ír. Elvégre ezek is az írás részei, és ha már írni tanulunk, akkor
térjünk ki a lehető legtöbb ágazatra.
Érvelés:
Mikor kell
érvelnünk?
Ha meg akarjuk védeni
az álláspontunkat a másikkal szemben. Érvelni rengeteg dolog mellett lehet, csak
ki kell egy kicsit nyitni a szemünk. Lehet hosszan, röviden, de a lényeg ugyanaz:
a felépítés és az, hogy az érvek megfeleljenek, és ne csak légből kapott dolgokkal
dobálózzunk a másik felé.
Hogyan épül
fel?
Először is szükségünk
van arra, hogy tudjuk, hogy hol is vagyunk, kiket kívánunk megszólítani. Ha egy
felnőtt társaságot, akkor beszélhetünk komolyabban, de ha tizenéves iskolásokat,
akkor bizony a könnyedebb hangnem és stílus a megfelelő. Ezt a stílust viszont az
érvelésünk befejeztének végéig tartanunk kell, ha azt akarjuk, hogy figyeljen is
ránk a hallgatóság, és ne csak alapzajnak tekintse a hangunkat – vagy az írásunkat
ne használják altatónak az ágyban.
Viszont nem szabad a ló túlsó oldalára esni sem.
Hiába beszélünk diákokhoz, mégsem alkalmazhatjuk a „Csá csumi, nekem ez és ez
a véleményem, bazzeg! Puszi!” típusú megszólítást. Ezt sem szabad a végletekig
fokozni.
Ha már hozzászóltunk a
társasághoz, akkor el is kezdhetjük felsorolni, hogy mit gondolunk. Ez a rész két
részből tevődik össze: érvek és cáfolatok, de mindezeket megelőzi egy-egy tételmondat.
Mi is az
a tételmondat?
Egy egyszerű kijelentés,
amit aztán a bekezdés további részében kifejtünk és érvekkel alátámasztunk.
Érvek: legyenek meggyőzőek,
de ne erőltessük őket rá a jónépre. Ha mondjuk arról beszélek, hogy én E/1-ben szeretek
írni, akkor ne kezdjem el hangosan kiabálni, hogy: „Hé, emberek, írjatok E/1-ben,
mert az jó! Sokkal közvetlenebb az E/3-nál!” Na, ilyet ne! Egyáltalán nem meggyőző,
inkább nevetséges, aminek az lesz az eredménye, hogy kiröhög minket a közönség,
vagy otthagy, mert egy ilyen komolytalan előadótól nem kíváncsi többre. Inkább legyünk
megértőek a másik táborral is, aki az E/3-at szereti jobban. Biztosan nekik is megvannak
a saját érveik, hogy miért ír úgy, ahogy ír.
Cáfolatok: nézzünk át
a túloldalra is, keressük meg az előnyeit és a hátrányait, és ezeket is sorakoztassuk
fel az érvek mellett. Az ellenérveknek is szükségük van a tételmondatokra, úgyhogy
őket se felejtsük ki a sorból. De vigyázzunk arra, hogy ne tűnkön úgy, hogy nem
tudjuk melyik oldalon állunk. Fontos, hogy le lehessen szűrni kinek vagy minek a
pártján állunk. Csupán át kell látni a „túloldalra” is; meg kell érteni azt a „pártot”
is.
Példák: ez leginkább egy
tárgyaláson lehet döntő, de a közéletben sem árt, ha van pár vitadöntő példa a tarsolyunkban.
Mi hiányzik
még?
A lezárás. Ebben a részben
vissza lehet utalni a címre, és ez főleg akkor jön jól, ha frappáns címet kaptunk.
Az ilyen lehetőségeket, amikben valamilyen szójáték van tanácsos kijátszani. Nagyon
lényeges, hogy itt már ne hozzunk fel új érveket. Itt is megszólíthatjuk a közönséget,
de az elsődleges cél az mégis az, hogy befejezzük, amit addig mondtunk vagy írtunk.
A végén jó, ha van egy megfogó gondolat, ami megragadja a hallgatók figyelmét és
elgondolkodtatja őket – elvégre általában mindenki az elejétől a vége felé halad
a dolgoknak, így a mondanivalónk utolsó gondolatai fognak megmaradni leginkább a
fejükben, nem az, amit előtte elhadartunk.
Vita
Nos, akkor vitatkozzunk
egy kicsit, de természetesen csak képletesen. Ez nem is igazán az írás része, de
ha már itt van, akkor foglalkozzunk vele is.
Mikor beszéltünk
vitáról?
Hát nem akkor, amikor
veszekedünk, de nem ám! Vitáról akkor van szó, amikor kulturáltan megosztjuk a vitapartnerünkkel,
amit gondolunk, és ő is ugyanígy válaszol. A két vagy több partner ellenkező állásponton
van, és az a céljuk, hogy megvédjék a saját igazukat – aztán van, hogy ez nem jön
össze, mert az igazság félúton elakad, de ez már nem ide tartozik. ;)
Ami fontos:
· Vita közben nem támadjuk
a partnerünket. Csak diszkréten és őszintén, semmi forrófejűség.
· Türelem! Hallgassuk
meg, mit akar a másik!
· Kritikusan kell felfognunk
a témát, nem szabad személyeskedni, vagy elfogultnak lenni. A személytelenség ugyanúgy
érvényes az érvelésre is; ott sem sértegetjük sem a rendőröket, sem a szőke nőket.
· Az előző pontból következnek
a jó érvek. Ha nem rendelkezünk ilyennel, akkor a vitában „alul maradunk”.
· Nem árt rendelkezni
némi információval az adott témáról. Készüljünk fel, ha előre tudjuk, hogy valakivel
ilyenbe keveredünk, de a naprakészség sem egy utolsó szempont.
· Legyünk körültekintőek:
próbáljuk meg a másik szemével is látni a helyzetet. Így sokkal könnyebb lesz megértenünk
és átlátnunk, hogy ő mit akar.
· Stílus – ha káromkodunk,
lekezelően beszélünk, vagy olyanok a gesztusaink, akkor a partnernek nem lesz valami
jó a benyomása rólunk.
Részei:
Tételmondat, érvek, keresztkérdések,
cáfolatok, összegzés
– és van még itt egy pont, ami a fogalom meghatározás. Ez lényegében csak
azt takarja, hogy nevezzük meg pontosan miről is kívánunk vitatkozni. Véleményem
szerint a példázat is belefér ebbe a cilinderbe.
Akkor most nézzük azt,
ami nem volt benne az érvelés témában:
Keresztkérdés:
Mi ez?
Ez az a rész, amivel jól
keresztbe lehet tenni a partnernek. Célja, hogy az „ellenfél” álláspontja meggyengüljön
az adott kérdéstől, míg a miénk erősebb lesz tőle. Ha valaki viszont egy ilyennel
támad felénk, akkor valahol mondhattunk valami olyat, ami ellent mond saját magunknak,
vagy nem pontos, amit mondtunk. De ha a partner úgy támad, hogy találunk a kérdésében
egy kibúvót, akkor érdemes visszaadni neki a labdát. Ezzel megint csak mi kerülünk
fölénybe.
A cáfolatokkal is bebizonyíthatjuk,
hogy a másik helytelen dolgot állít. Ha „megcsúszik” a fogalmazásban, akkor okkal
könnyebb rácáfolni vagy egy keresztkérdéssel mattot adni neki.
Esszé:
Egy olyan dologgal állunk
szemben, amit érettségin is kell írni. Hát én nem repesek túlzottan az örömtől,
de azért nézzük meg ezt a témát is.
Mi az az
esszé?
Egy különleges, összetett
műfaj. Témájában tudományos műhöz, kommentárhoz hasonlít, de megfogalmazásában a
szépirodalmi és a szónoki művekkel rokon (pl.: érvelés, avagy retorika.) Szükségünk
van a megírásához némi tudományos jellegű forrásra és tárgyi tudásra.
Mi a témája?
Általában műértelmezés,
pályakép bemutatás vagy összehasonlító elemzés a fő cél.
Nagy szerepet kap benne
az egyéni értelmezés, az érzelmi mozzanatok. Stílusában jó, ha változatos mondatformákat,
szóképeket, alakzatokat használunk.
Milyen a
felépítése?
A bevezetésében megfogalmazzuk
a szöveg témáját, vagy indoklást adunk a témaválasztásra.
A tárgyalás tartalmazza
a részletes kifejtést, értékelést. Ugyanúgy tartalmaz tételmondatokat, mint az előző
két műfajunk, és ezeket szemléltetett érvek támasztják alá.
A befejezésben pedig összegzünk,
és itt érdemes visszakanyarodni az indításnál felvetett gondolatokhoz. Nem ritka
a váratlan, hatásos érvet tartogató befejezés sem.
[Segítségemre
volt az iskolai nyelvtankönyvünk és az órai tapasztalataim.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése