FICTION
– ELHELYZÉS, NÉVVÁLASZTÁS, ELAKADÁS
Folytassuk a múltkori témát, mely nem másról,
mint a fiction-ök alaptörténetének megalkotásáról szólt – szokásomhoz híven elég
hosszan ecseteltem, de az Nektek csak jó. ^^
Ez alkalommal ugyanezt folytatnám, és olyan
témákat boncolgatnánk, amelyek komoly gondot jelenthetnek a történet elejénél. [megjegyzés:
egy darabig csak ilyenekkel fogunk foglalkozni.]
Vágjunk bele!
Elhelyezés:
• Fontos ez a rész, ugyanis nem mindegy hogy
térben és időben hol helyezzük el a történetet. Hogy miért? Gondoljunk csak
bele: ha mi hazaszerető emberek vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy itthoni helyszínekkel
dolgozunk, akkor a szomszéd kisfiút ne hívják Fernando-nak, az apját Jürgennek,
az anyját meg Lucy-nek.
Mit kéne ebből leszűrnünk?
Döntsük el, hogy magyar, spanyol, német, angol,
vagy egyéb helyszínen játszódik a sztori. És ha már ilyen szedett-vedett szomszédsághoz
van szerencsénk, akkor főleg ne tudjanak tökéletesen magyarul… az ilyenekbe nem
árt belegondolni, de erről majd később.
Élő példa:
Szerencsém volt már olyan történethez,
amelyben angol és japán nevek keveredtek, miközben még szó esett valami erdélyi
rokonokról is… Az adott író sajnos lusta volt térképet venni a kezébe, pedig
hasznát vette volna. Higgyük el, egyáltalán nem ciki, ha segédanyagokat
használunk a sztori előkészítéséhez, sőt egy igazán jó író nem rest erre
figyelmet és energiát fordítani.
Ha nem tudjuk, nézzünk egy kicsit utána, hogy
milyen földrajzi fekvésű, vagy éghajlatú az ország. Más szóval ne akarjunk a Kecskeméti
hegyekben lakni, és ne essen a hó Ausztráliában.
Remélem, mindenki tisztában van vele, miért.
;)
Ha megtaláltuk az országot, akkor keressünk
vagy találjunk ki egy olyan helyet, ami megfelel az elvárásainknak. Ha még mindig
magyar területen maradunk, és hegyek kellenek, akkor ne próbálkozzunk az Alfölddel
– jó példa volt erre Kecskemét. Ha hegy kell, akkor menjünk északra vagy nyugatra.
Előfordulhat azonban, hogy a saját lakhelyüket
szeretnénk kiválasztani, ez a legkönnyebb, de nem szabad átesni a ló túloldalára.
Senkit sem érdekel, hogy a zöldséges bolt fala ami a Kossuth út sarkán van tényleg
kék-e vagy esetleg zöld, és az sem fogja érdekelni őket, hogy a mellette álló biciklitartóban
csak három, vagy tíz bringa fér el. El lehet vonatkoztatni a valóságtól, nem kell
mindent pontosan ugyanúgy leírni, ahogy a valóságban van. Gondolj csak bele: ha
kitalálsz valamit, az sem fog megfelelni a valóságnak. És egyébként is: ha te Nyíregyházán
laksz, egy Szombathelyi nem fog utánanézni annak, hogy igaz-e az, amit leírtál.
De még egy Debreceni sem fog erre vetemedni.
Összefoglalva: ésszel válasszunk és jelenítsük
meg a helyszínt.
• Második pontként foglalkozzunk egy kicsit
az időbeni elhelyezkedéssel.
Miért fontos ez?
Nem mindegy, hogy a jelenben, a múltban, vagy
a jövőben játszódik a történet. Ha napjainkban, akkor egyszerű dolgunk van, mert
tudjuk, hogy mi a divatos, milyen a nyelvjárás, satöbbi. De ha múltban írunk, akkor
érdemes tisztában lenni azzal, hogy régen hogyan is beszéltek az emberek, és hogy
miket csináltak, milyen volt a helyzetük, és egyebek. Ehhez nem árt kicsit tisztában
lenni a történelemmel - kivéve, ha saját világot szeretnénk teremteni. Ilyenkor
egyértelműen nekünk kell kitalálni, milyen társadalmi rétegek/helyzetek vannak abban
az időben, ez viszont rengeteg odafigyelést kíván – és ez ugyanúgy vonatkozik jelenre,
múltra, jövőre.
Nem árt odafigyelni a nyelvezetre. Régen másképp
beszéltek az emberek, mint most, és ezt nem árt tiszteletben tartani. De ahogy a
helyszíneknél, itt sem szabad eltúlozni. A leírásokban ilyenkor a legmegfelelőbb
a művészi megfogalmazás, helyenként néhány régiesebb szóval megtoldva, de csak akkor,
ha szükséges. A dialógusokban használjuk a régies nyelvezetet, ne a leírásban. De
azért a párbeszédben sem kell túlzásba esni, ne kelljen külön szótárat írni a
regényhez, ha nem muszáj…
Névválasztás:
Szerintem sokkal egyszerűbb, ha már az elején
kitaláljuk, hogy fogják hívni a főszereplőnket, mert így kialakulhat egyfajta kötődés
hozzá és ettől szeretni fogjuk a karakterünket. Ez nem feltétlenül fontos, de mégiscsak
jobb úgy írni, ha azt érezzük közben, hogy olyan valakivel vagyunk, akit szeretünk
– még akkor is, ha csak a képzeletünk szüleménye. Egyfajta képzeletbeli barátként
is fel lehet fogni. Aki viszont nem szereti a főszereplőjét, annak nehezére fog
esni az írás.
· Amit jobb, ha nem csinálunk: ha van tíz
történeted, ne hívják mindben ugyanúgy a főszereplőt. Persze, lehet így is, de én
például idegbajt kapnék, ha minden történetben mondjuk pont Alisának hívnák a főszereplőmet.
Ez saját vélemény, ha akarjátok, megtartjátok, ha nem, akkor nem.
[Lábjegyzet: Biztosan észrevettétek, hogy
eddig, amikor a főszereplőről volt szó, én mindig Alisának hívtam, a fő-mellékszereplőt
pedig Joe-nak. Ezen továbbra sem kívánok változtatni. Így közvetlenebb lesz a magyarázat,
és nem kell túlbonyolítani.]
· Olyan nevet adj a szereplődnek, ami illik
hozzá. Például egy rocker lányt ne hívjunk Priszcillának, kivéve, hacsak nem direkt
egy egymással szemben álló szituációt akarunk létrehozni a neve és a személyisége
közti ellentétből.
· Magyar szereplőknek lehetőleg ne legyen
külföldi neve. Tökéletes példa erre a spanyol-német-angol szomszédság.
· Ami még fontos lehet: ha hozzám hasonlóan
a lehető legnagyobb ívben kerülni szeretnénk a sablonokat, akkor tanácsos nem a
legsűrűbben használt nevet ráragasztani a főszereplőre. (Az Alisa szerintem
nem tartozik a legnépszerűbbek közé.) Szerintem legalábbis ciki, ha a főszereplő
Jessica, a két barátnője meg Jennifer és Ashley, míg egy másik történetben Ash a
főszereplő, és Jess és Jenny a barátnői. Vagy ezek a nevek csak az én
könyökömön jönnek már ki?
Inkább interneten próbáljunk utánanézni,
vagy filmekből, sorozatokból elcsenni egy-egy keresztnevet, senki sem fog
megkövezni érte. Az még nem plágium, ha mindösszesen egy nevet átveszünk, de
arra vigyázni kell, hogy a filmben látható karakter személyiségét ne lopjuk el
egy az egyben a saját karakteres ficünkhöz, mert az már az.
Plágium:
„Plágiumnak vagy
plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti
szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés
és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és
ezzel az eredeti szerző jogait sérti.” (wikipedia)
Magyarán a lopás.
A nevek helyesírása:
A magyar nevekkel gondolom nincs gond, de
mi van, ha külföldi névvel állunk szemben? Nem mindegy, hogyan írjuk,
pontosabban hogyan ragozzuk őket. De mivel ez egy egyszerű téma, úgy gondolom,
egy kis szemléltetés is elég ahhoz, hogy mindenki előtt világos legyen.
Válasszuk a legegyszerűbb megoldást, vagyis az angol neveket.
Példa:
· egyszerű nevek – John, Fred
„Johnnal és Freddel megyek moziba.” Semmi
extra, a ragot nemes egyszerűséggel hozzákapcsoljuk a szóhoz. Ha a Word
aláhúzza, az csak annyit jelent, hogy nem ismeri, attól még helyes.
· y-ra végződő nevek – Amy, Jessy
A szabály továbbra is ugyanaz, mint az
előbb – simán egybeírni őket. „Amyt bemutattam Jessynek”. Habár ez elég zavaró
lehet így, de mivel az utolsó betűt is kiejtjük, így helyes, bármennyire
furcsának tűnik.
· magánhangzóra végződő nevek – Alisa,
Karla
Ilyenkor a szóvégi magánhangzó hosszúra
vált, vagyis azt írjuk le, hogy „Alisához megyünk Karlával”.
Nagyon egyszerű.
· a néma hangzó – Christine, Charlotte,
Charlie
Vagyis amikor az utolsó betűt egyszerűen
nem ejtjük ki – az angol neveknél ez az „e” betű szokott lenni, de ki tudja,
hogy a többi nyelvben ez hogyan jelenhet meg… A lényeg az, hogy csak a néma
hangzók után használunk kötőjelet, itt viszont mindig szükséges.
Elakadás:
Mit tegyünk, ha elakadtunk?
Első soron nem árt, ha gondolkodunk egy kicsit.
Ha elakadáshoz jutottunk, az nem jelent jót: azt jelenti, hogy vagy nem voltunk
előrelátóak, vagy nem foglalkoztunk eleget a történettel.
· Ha előrelátóak vagyunk, és előre kitaláljuk
az egész sztorit, akkor nagy valószínűséggel nem ér minket ilyesfajta meglepetés,
legfeljebb az, ha egy kis időre elegünk lesz az írásból, és félretesszük – ez normális.
De ha már elkéstünk az előrelátással, nincs mit tenni: le kell ülni, és törni a
kobakunkat, vagy pedig használni a leckékkel ezelőtt bemutatott ihletszerzési fortélyomat.
Pihentessük pár napig az egészet, ez alatt pedig figyeljünk arra, ami körülöttünk
folyik.
· Ha viszont nem vagyunk előrelátó személyiségűek,
akkor pedig közben kell odafigyelni, hogy kitaláljunk valami jó folytatást. Ez a
módszer több odafigyelést igényel, mint az első, de ugyanolyan hatékony lehet, ha
mindent idejében kitalálunk. Véleményem szerint azonban a leghatásosabb módszer
az, ha ezt a kettőt egyszerre használjuk: hiába van meg a történet, közben is kitalálhatunk
olyan szálakat, amik addig eszünkbe sem jutottak. Ilyenkor bele kell gondolni, hogy
mennyire illik bele a történetbe, és hogy hogyan tudjuk beleépíteni az eddig meglévő
szálak közé.
Azonban vigyázzunk – attól, hogy van egy
jó ötletünk, még nem biztos, hogy az az adott történetbe való. Lehetőség
szerint kerüljük a nagyon erős túlzásokat, a csöpögős drámákat, és mindent, ami
már a „túlzások túlzása” nevű fiókba való. Nem feltétlenül az a jó történet,
ahol az összes szappanopera-elem felsorakozatásra kerül.
Viszont ha jónak találod az ötleted, a
következőket kell tenned:
· Első lehetőség: Olvasd át a történetet,
és keress olyan helyeket, amelyekhez kapcsolni tudod az új cselekményszálat.
· Második lehetőség: Ha az első nem jó, akkor
teremts olyan helyszínt, amihez kötni tudod.
· Harmadik lehetőség: Nem illik a történethez?
Írd le valahová, hogy később is meglegyen, hátha hasznát veszed majd egy későbbi
történet folyamán. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése